Sáros Benedek a csigabiga

Kevesen vannak akik igazán ismernek. Bizony a külső alapján ítélik meg egymást az emberek. Mivel az enyém hagy némi kivetni valót maga után, nem is csodálkozom, hogy messzire elkerülnek. De ezt nem is bánom. Sokan nem is húznának ujjat velem, félnek tőlem, amit jónak is látok. Mégis vannak az életemben olyan apró kis szívecskék akik félelem nélkül, sokszor még szemtelenül is kinevetnek, bolondot csinálnak belőlem. Ezt nem is veszem zokon, sőt szívemet melengetik az édes csínytevések. Arra nevelem őket, hogy tisztelni kell az életet és minden élőlényt a földön szeretni kell, mert ennek a szeretetnek, amit adnak a sokszorosát kaphatják vissza. Egyik nap a legkisebb királyfiért mentem az oviba és mikor az udvaron összeszedte, már furcsálltam, hogy valamiért nem akarja megfogni a kezem. Ez szokatlan volt, mert ez nálunk nem kérdés, hogy apával még a nagy komoly tízéves herceg is kézen fogva megy. Mikor a kocsiba ültünk a kis szőke kérdéseket tett fel.

- Apa a pókokat is szeretni kell?
- Igen kicsim a pókok nem bántanak, ha Te sem bántod őket és jobban félnek az emberektől, mint az emberek tőlük.
- És apa? A KATIKA bogarat?
- Kicsim a katica bogár egy nagyon aranyos bogárka, őt is szeretjük.
- Na és apa mi a helyzet a csigákkal?
- A csigák kicsim szerencsések, mert nekik van már akkor házuk, amikor megszületnek. De mivel csak az az egy házuk van, ezért nagyon kell rájuk vigyázni, hogy nehogy véletlenül is összetörjük a házukat.
- Jól van apa akkor szeretném neked bemutatni, Sáros Benedeket.

Előhúzott a zsebéből, egy kis csiga házat. Meglepődve fordultam hátra és figyeltem az okos kis fejét, ahogy az apró kezében tartja nagyon óvatosan, az új szerzeményét.

- Mond csak kicsim Sáros Benedek barátunk otthon van, vagy kiköltözött a házából?
- Igen itthon van figyelj apa.

Elkezdte énekelni a csigabiga gyere kit, amire a csigaházból kikukucskált két kis csiga szem. Olyan öröm és boldogság volt a kisfiam arcán, hogy azt elmondani sem lehet. Ahogy néztem őt a kis csigával a kezében tudtam, hogy egy olyan csoda részese lehetek, amit soha nem felejtek el.

- Apa? Hazavisszük? A mamánál fog lakni a muskátlik között.
- Persze, hogy haza visszük édesem ez nem is kérdés. De nagyon vigyázz rá, nehogy baja essen.

A kis királyfim csak mosolyogva bólogatott. A tükörből láttam,hogy ámulattal, mosolyogva, óvatosan tartotta kis ujjai között barátját és olyan boldogságot sugárzott, aminek fényében a legzordabb kőszív is meglágyul.