Emlékszem még mikor volt olyan, hogy nem volt kenyérre pénzem és a lakás minden zugát felkutattam apróért. Mikor nem tudtam kifizetni az albérletet és a cuccaimat bezárták, amíg nem viszek pénzt és ezért mindenem odaveszett. Mikor egy játékteremben a radiátorhoz simulva aludtam, mert nem volt hová mennem. Mikor éhesen, egy fillér nélkül csavarogtam. Mikor végre talpra álltam és egy rossz döntés miatt elveszett megint minden. Mikor elfordultak a „barátok” mert már nem volt pénzem, de addig, míg volt minden éjszaka csak buliztunk és más lány ágyában keltem. Emlékszem mikor keserű könnyemet nyeltem szenteste és egyedül egy üres lakásból néztem a gyönyörű havazást. Mikor egy segítő kéz talpra állított egyszer... Emlékszem és soha nem felejtem, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Megtanultam, hogy kemény az élet és soha semmit nem adnak ingyen. Megtanultam ami kell, azt megszerzem, mert szenvedtem eleget és legyűrtem mindent. Megtehetem, hogy nincs mit szégyellnem, mert az élet mi szégyellni való, nem az, ahogy élem! Megtehetek bármit, mert már fizettem érte, a fiatalságom volt az ára, tőlem elvettek mindent. Megmaradt a hitem, a remény és, hogy tudom honnan kezdtem. Ezért tudom értékelni az életet, tudom milyen küzdeni, elveszteni, vagy megtartani valamit bármi áron. Ezek azok a dolgok, amik miatt mára már jobb ember lettem, ezek azok, amik megtanítottak tisztelni azt amim van, amit elértem. Hibáimból tanulva járok egy olyan utat, ami akár példamutató is lehet azoknak, akik azt az utat kezdik járni, amelyiken én annak idején elbuktam. Még előttem az élet, és annyi minden vár még rám. De állom a sarat és igen, már félelem nélkül állok az élet előtt, mert bármire képes vagyok még akkor is, ha nem tudom, hogy mi lesz a vége ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése