A nagy és hatalmas teremtés koronái gyengeség jelének találják a könnyeket, mert nem férfias. Egy kiskutyát vinni a karján a szőke szilikon mellett, mint egy inas az biztos nem az… Mikor harcközben a fájdalomtól eltorzult arccal fekszik a földön és folyik a könnye, az lenne a férfias? Nem tudom, miért szégyelljük a könnyeinket, mert azért valljuk be férfiasan, mikor eltörik a mécses utána mérhetetlen megkönnyebbülést érzünk. Mikor a kicsi fiaim megszülettek, aminek részese voltam, abban a pillanatban, ahogy a kis élet a világra jött bizony potyogtak a könnyeim. Hiába akartam visszatartani. Nem érdekelt engem, hogy ki látja, vagy ki nem, csak folytak le arcomról örömömben. Azért az sem mindegy, hogy én voltam az első, aki a gyermekét lesírhatta, utánam jöhetett anya. Igen a sírás jó. A lélek valóban felszabadul és a sok stressz, feszültség elmúlik. Mikor szeretteinket veszítjük el, ami a világon a legszörnyűbb dolog olyan természetes, hogy nem bírjuk megállni könnyek nélkül. A fájdalom, a keserűség, a düh, amit akkor érzünk, könnyekben tör elő. A kétségbeesettség, a tehetetlenség is megköveteli, hogy szem ne maradjon szárazon. Akik a családjuktól távol vannak és végre hazatérnek a hiány, a viszontlátás öröme szüli könnyeiket. Nem szégyellik, mert ez akkor a legtermészetesebb. Persze nem azt mondom, hogy amikor csak ránk jön, akkor ott helyben kezdjünk el bömbölni. Az élet sokszor állított olyan helyzetek elé, mikor nem tehettem semmit, csak tűrnöm kellett és nem csinálhattam, amit akartam, állam leszegve lenyeltem a dolgokat. De mikor senki nem volt mellettem, a feltörő fájdalom és bánat felmorzsolta az idegeimet, és bizony kiborultam. Nem éreztem magam gyengének, nem éreztem, hogy már nem lennék férfi. Mert akkor abban a pillanatban ahhoz, hogy ne őrüljek bele a tehetetlen dühbe más lehetőség nem volt kiereszteni a gőzt, csak zokogtam, mint egy kisgyerek. Tehát uraim, ha rám hallgattok és követitek az ismert szlogent, miszerint ott fogsz majd sírni ahol senki sem lát, akkor a méltóságotokat megtartva lelketeket felszabadítva sírjátok ki magatokat, mert a sírást nem csak a nők kapták, hanem mi is tehát ez nekünk is jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése