Férfi vagyok.

Férfi vagyok. Igen, tudom jól magamról. Nem is akármilyen. Van aki gyűlöl, van aki kedvel. Ismerem a hibáimat, amiket vállalok, ismerem az erényeim, amikre büszke vagyok. Aki meglát, nem vonja kétségbe, hogy férfi vagyok. Attól vagyok férfi, amit mondok, amit teszek, és ahogyan teszem. Az ellentmondást nem tűrő fellépés, és magabiztos megjelenés jegyei azok, amit egy férfi magán hordoz. Szeretek az lenni, szeretem a vele járó előnyöket. Azokat az előnyöket, amit csak egy férfi kap meg. De hiába Adonisz valaki, ha nincs kisugárzása. Ahhoz, hogy egy férfinak legyen kisugárzása, tudnia kell, hogy mit képvisel. Egy férfi, megvívja csatáit magával, a külvilággal, és kiáll magáért. A férfi, vállalja a következményeket, még akkor is, ha lelke ezer sebből vérzik, és emelt fővel, viseli a vereséget. Az a férfi, akinek a gyengédség, nem esik nehezére, aki ki tudja mutatni érzelmeit, nem foglalkozva azzal, hogy ki, mit gondol erről. A férfi, ha térde is kényszeríti az élet, nem sajnálja önmagát, hanem mindent megtesz, hogy ő kényszerítse térdre az életet. A férfi az, aki biztonságot nyújt, akinek halk szavai is elég, hogy meghallják. A férfi nem tolakodó, ő az kinek a gondoskodás a természetes, kinek a figyelme örök, és töretlen. Aki a fájdalmát úgy mutatja ki, hogy közben mégsem szánalomra méltó. A férfi, tudja mi az a tisztelet, de meg is követeli azt. Egy férfi bármit megtesz ha valami kell neki, még ha mindent el is veszít. Ezt mind jól tudom. Mert férfi vagyok .