2014. július 29., kedd

A buborék




Az álmaid be vannak zárva egy buborékba. Minden nap dédelgeted, hozzáteszel, őrizgeted, szeretettel gondolsz rájuk.  Féltve mutatod meg másnak, nem akarod, hogy elvegyék az álmaid, amik olyan fontosak neked. Ragaszkodsz hozzájuk, mert van, hogy csak azokba tudsz kapaszkodni, azok adnak erőt minden nap, hogy átvészeld a rosszat. Mikor valakit a bizalmadba fogadsz, akkor a buborék még nagyobb lesz, és már közös álmaitok lesznek. Vigyáztok arra, hogy ne sérüljön meg a gyönyörű buborék. Mindent megtesztek azért, hogy gyarapodjon, nőjön, színesedjen. Ahogy az álmaitokat szépen, óvatosan beleteszitek, már nem csak e te álmod lesz, hanem a miénk. Boldogan múlik az idő minden nap a buboréknak éltek és el sem tudnátok az álmaitokat egymás nélkül képzelni. De mikor egy olyan ösvényhez értek, ami tüskékkel van átszőve, nem találjátok a helyes utat és már nem érdekelnek az álmaitok, csak szabadulni akarsz. Akkor a gyönyörű buborék kipukkan, álmaid tovaszállnak, elvesznek a semmibe. De már nem érdekel, mert csalódtál abban, akit beengedtél és megosztottad vele az álmaidat. Már nincsenek álmaid, már nincs buborékod sem. De talán egyszer újra lesz. De akkor majd, még jobban vigyázol rá.
www.facebook.com/elvissopranosblog

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése